Nem emlékszem teljesen tisztán, de azért el próbálom mesélni.
Először nagyon sötét volt, aztán egyik reggel egyszer csak világosság lett. Életemben először láttam a napvilágot. Kis tesóim ugyan úgy féltek, mint én... nem tudtok, hogy mi történik. Aztán megláttunk egy embert, aki megfogott minket és kitett egy zsebkendőre minket. Valahogy jó érzés volt, ahogy a napfény szárított engem. Pár nap múlva megfogott minket és beleöntött egy árokba. Nagyon kényelmetlen volt, mert én voltam legalul. Valami nagy zaj, és megint sötétség, Az oxigén hiány miatt elálmosodtam. Kezdett nagy lenni a szárazság, és mikor erre gondoltam, egyszeriben vízáradat zúdult felénk. Jól esett kicsit megfürdeni. Ezután már órára pontosan tudtuk, hogy mikor jön a fürdés idő! Nagyon jól szórakoztunk, de fogalmunk sem volt, hogy mi lesz holnap. Napról napra éltünk és tettettük a boldogságot, de legbelül féltünk attól, hogy mi fog történni velünk. Ez a kép már kicsit a történet után készült (én vagyok a kék karikában)! :D 

KÖVETKEZIK A FOLYTATÁS...