A múltnak vége, következik a jelen!
Pár napja abban a hitben éltem, hogy mindjárt elérem a 9 cm-ert aminek nagyon örültem. Ma megmértek és nagy meglepetés ért! - már több mint 9 cm vagyok! A képen nem látszik pontosan, de kb. 9,3 cm-t értem el, amíg a társaim csak 7-8 cm-esek. Hamarosan teljesen ki fogok látni az ablakon, most még nyújtózkodnom kell hozzá.
Tegnap kicsit rossz napom volt, bár kezdem megszokni, hogy hetente egyszer eltávozik pár testvérem. Mivel sokan kikeltünk, és egy kis tálban nevelkedtünk ezért eléggé szűkölködtünk. Egyszer átvittek egy másik helyiségbe ahol elkezdték húzogatni családtagjaimat, akik kisebbek voltak. Azért pont őket távolították el, mivel ő hozzájuk nem jutott napfény, azaz nem tudtak megnőni viszont a vizet elszívták előlünk! Nagyjából akkor fele annyian maradtunk. Azután már minden héten kevesebben voltunk, viszont az igaz, hogy sokkal többet nőttünk, és nem is voltunk nagyon szomjasak! Egyre kevesebben maradtunk, tegnap is kihúztak nagyjából 20 kis paprikát. Eleinte féltem, hogy engem is ki fognak húzni, de hamar rájöttem, hogy én nagyobb vagyok a többieknél, ezért erre esély sincs! (szerencsére!!!!!!!! :D)
Leveleim egyre nagyobbak, aminek nagyon örülök, mert valamelyik nap felolvastak egy kis történetet nekem ami arról szólt, hogy a paprikák általában akkor hoznak termést, ha nagyok a leveleik, később szépek a virágaik.
Erről jut eszembe! Arról még nem is meséltem, hogy én milyen paprika vagyok. Bocskor az én becses nevem, bocskor paprika! A kápiánál nagyobb a termésem, és minden bizonnyal finomabb! Furcsa belegondolni, hogy a termésem belsejében ugyanolyan kis magocskák lesznek, mint amiből én keltem ki. Sajnos viszont, valószínűleg azokból nem lesz kis paprika, mivel őket nyáron kéne elültetni, de gondolom az nem nőne meg. Majd még jelentkezem!
Sziasztok!

Mikor megint sötétség terült el körülöttem, megint félni kezdtem. Mikor lesz már ennek vége? - kérdeztem magamtól minden egyes nap!
Aztán egy ugyan olyan napon, mint a többi egyszerre világosság tört elő. Lenéztem és  láttam, hogy ott a száram! Igazán furcsa érzés volt, máshogy láttam mindent. Vagyis nem láttam túl sok dolgot, mivel egy tető nélküli műanyag edényben voltam és az egyik oldalon a szoba fala volt, a másikon pedig a doboz oldala. Sokkal különösebb, jobb érzés volt mikor öntöztek, mivel csak a gyökereim lettek vizesek. Először csak száram volt, aztán mikor pár nap múlva a délutáni szunyókámból felkeltem, egyszer csak két kis köríves levél kunkorodott a száram végén. Már magasabb is voltam, kiláttam az edénykéből. Az egész szobát beláttam, sőt még az előszoba egy részét is megszemlélhettem. Érdekes volt, az emberek egész nap csak ide-oda járkáltak! Napi egyszer kaptam vizet, a későbbiekben két-három naponta. Kb. ilyenkor voltam 5 hetes. Most hat hetes vagyok, de mielőtt oda érünk még jön egy izgalmas rész! 4 napig nem kaptam vizet, mivel nem voltak itthon a "gazdáim"!! Nagyon féltem, a társaimmal együtt, hogy mi lesz ha nem éljük túl!  Megpróbáltunk minél kevesebbet párologtatni, szerencsére előtte sok vizet kaptunk. Nehezen, de túl éltük. Amint megjöttek, kaptunk is bőségesen vizet, nagyon jól esett! Na tehát ennyit a múltról, a folytatásban már a jelenről fogok beszélni!
Sziasztok!

Az ablakpárkányban élek, és ezért sokat szoktam nézegetni a fákat, a tájat. Nagyon érdekes ahogy a tél végén még semmi levél, semmilyen virág nem volt én nekem pedig már az első levélkém nőtt. Most már a tavaszi hangulat járja át a világot, ami kicsit fel is dobott. Volt egy nap, mikor reggel szikrázó napsütésben gyönyörködtem az első virágokban, de aztán elkezdett esni az eső. Borzasztóan sajnáltam őket, nagyon fáztak és segítségért könyörögtek. Megszakadt a szívem... elsápadtam, leveleim lekonyultak. A kislány aki locsol engem, azt hitte, hogy szomjas vagyok, és ezért a kelleténél kicsit több vizet kaptam. Szinte fuldokoltam, de mivel egy-két óra múlva kisütött a nap, ezért gyorsan megszáradtam, aztán megint szomjas lettem. De sajna csak másnap kaptam vizet. Sebaj, legalább törődnek velem!
Ezen a képen abból látszik, hogy örülünk, mivel a leveleink felfelé ágaskodnak. ;)

KÖVETKEZIK A FOLYTATÁS...

Nem emlékszem teljesen tisztán, de azért el próbálom mesélni.
Először nagyon sötét volt, aztán egyik reggel egyszer csak világosság lett. Életemben először láttam a napvilágot. Kis tesóim ugyan úgy féltek, mint én... nem tudtok, hogy mi történik. Aztán megláttunk egy embert, aki megfogott minket és kitett egy zsebkendőre minket. Valahogy jó érzés volt, ahogy a napfény szárított engem. Pár nap múlva megfogott minket és beleöntött egy árokba. Nagyon kényelmetlen volt, mert én voltam legalul. Valami nagy zaj, és megint sötétség, Az oxigén hiány miatt elálmosodtam. Kezdett nagy lenni a szárazság, és mikor erre gondoltam, egyszeriben vízáradat zúdult felénk. Jól esett kicsit megfürdeni. Ezután már órára pontosan tudtuk, hogy mikor jön a fürdés idő! Nagyon jól szórakoztunk, de fogalmunk sem volt, hogy mi lesz holnap. Napról napra éltünk és tettettük a boldogságot, de legbelül féltünk attól, hogy mi fog történni velünk. Ez a kép már kicsit a történet után készült (én vagyok a kék karikában)! :D 

KÖVETKEZIK A FOLYTATÁS...

Sziasztok!
Én egy kis magból nőttem ki, most kb. másfél hónapos vagyok. Kicsi magkoromtól fogom mesélni el az életemet egészen az első termésemig. Sok kis testvérem van, én vagyok legidősebb! Sajnos pár családtagom elszáradt, és ezért kicsit szomorú vagyok! A képen a kis levélkéim láthatók, meg egy pár tesóm!

Sziasztok!