Mikor megint sötétség terült el körülöttem, megint félni kezdtem. Mikor lesz már ennek vége? - kérdeztem magamtól minden egyes nap!
Aztán egy ugyan olyan napon, mint a többi egyszerre világosság tört elő. Lenéztem és  láttam, hogy ott a száram! Igazán furcsa érzés volt, máshogy láttam mindent. Vagyis nem láttam túl sok dolgot, mivel egy tető nélküli műanyag edényben voltam és az egyik oldalon a szoba fala volt, a másikon pedig a doboz oldala. Sokkal különösebb, jobb érzés volt mikor öntöztek, mivel csak a gyökereim lettek vizesek. Először csak száram volt, aztán mikor pár nap múlva a délutáni szunyókámból felkeltem, egyszer csak két kis köríves levél kunkorodott a száram végén. Már magasabb is voltam, kiláttam az edénykéből. Az egész szobát beláttam, sőt még az előszoba egy részét is megszemlélhettem. Érdekes volt, az emberek egész nap csak ide-oda járkáltak! Napi egyszer kaptam vizet, a későbbiekben két-három naponta. Kb. ilyenkor voltam 5 hetes. Most hat hetes vagyok, de mielőtt oda érünk még jön egy izgalmas rész! 4 napig nem kaptam vizet, mivel nem voltak itthon a "gazdáim"!! Nagyon féltem, a társaimmal együtt, hogy mi lesz ha nem éljük túl!  Megpróbáltunk minél kevesebbet párologtatni, szerencsére előtte sok vizet kaptunk. Nehezen, de túl éltük. Amint megjöttek, kaptunk is bőségesen vizet, nagyon jól esett! Na tehát ennyit a múltról, a folytatásban már a jelenről fogok beszélni!
Sziasztok!